Valamikor azt hittem: édes a bosszú. Hogy üt majd annak is az órája. Nos, ütött. De ma már tudom, annak a keserű tudományával tudom, aki kijárta a női féltékenység minden iskoláját, s akinek viperáktól menyétasszonyokig mindenből bőven kijutott - - - de ne vágjunk elébe semminek. Ernike tovabálozott, én meg, ha nem epekedtem, hát búfelejtő dáridókba menekültem, s félrészegen engedékeny pincérlányok fülébe súgtam: Erna, Erna... Ernike. Ha pedig másnapos kétségbeesésemben és időmilliomos ifjúságomban, én oroszlánsörényes szigorló szamár, órákon át fel-alá masíroztam a Kerkápoly rezidenciával szemközti járdára ( mert " hátha elmegy, hátha hazajön, hátha megjelenik az ablakban " ) - hát az volt a legtöbb, amit akkor tőle kaptam. A közönyös pillantás, amellyel nem engem keresett - míg a leeresztett ablakredőny kitámasztóját csuklónál behajtotta, hogy a kánikulában elárnyékolja a szobát. Digitális Irodalmi Akadémia; Cím: Anibel; Szerző: Határ Győző; Dátum: 1988

Bizony! Na és éppen most, az ünnep estére teszik meg azt a pofátlanságot, hogy elmennek másfelé mulatni Hankától. Hát ha ezt a két hátul lógó naplopót megcsalhatja most Hanka két valódi frontharcossal, az csak édes bosszú duplán, sőt triplán. Digitális Irodalmi Akadémia; Cím: A tiroli kocsmáros; Szerző: Tersánszky Józsi Jenő; Dátum: 1958

Ha hajlandók mélyebben magukba pillantani, megértenek majd engem. Mert - Hölgyeim és Uraim! - mi itt a világban reménytelenül összezárattunk egymással, sanyarú bajtársiasságban; minden, ami történik, akkora jelentőséggel bír, hogy mi már nem tudjuk szétfoszlatni, semmissé tenni, egymás elől eltagadni. Vállalnunk kell egymást és történeteinket - és még a legvégletesebb esetben sem marad számunkra más, mint hogy azt fontolgassuk: az adott helyzetben hogyan úszhatnánk meg még a lehető legenyhébben viselt dolgainkat. S ha így fogják fel mindazt, amit alant majd elbeszélek Önöknek, mindkét fél: Önök és magam is megtalálhatjuk számításainkat - habár végeredményben igazán nem tudom, hogy e tekintetben Önöknek lesz -e könnyebb dolguk, akik sorsom terhével tovább élnek majd, vagy nekem, akit a körükből való várható eltávolításommal jótékonyan felmentenek a további élet alól. Mindenesetre megnyugvásomat lelem a gondolatban, hogy művelődési igényű önéletírásom ilyenformán egyúttal a sorsomért állt édes bosszú is a világon, mely megengedte, eltűrte, tehát kívánta ezt a sorsot - mondom, édes bosszú; s nem utolsósorban éppen ezért igyekeztem oly gondosan előkészíteni lelkeiket, hogy fogékonnyá tegyem őket e bosszú iránt. " Digitális Irodalmi Akadémia; Cím: A kudarc; Szerző: Kertész Imre; Dátum: 1994

Azt hiszem, ha akkor elég erkölcsi bátorságom van a hazugságra vagy esetleg a jogos elhallgatásra, kitérő válaszra, akkor még talán nagyobb diadallal zárom le ezt a hangyászügyet, mint valaha. Kész lett volna, ha nem egyéb, az édes bosszú, hogy ritka rovarjaim egyedárusa maradok, pénzt szerzek velük, esetleg szeszélyem szerint kiaknázom, elpusztítom kincsesbányámat!... Mit tudom!... Digitális Irodalmi Akadémia; Cím: A tiroli kocsmáros; Szerző: Tersánszky Józsi Jenő; Dátum: 1958